12. fejezet

- Köszönöm. - és éreztem, hogy lángol az arcom.
- Tudod.. - kezdte. - Édes, ahogy elpirulsz.
- Harry, öhm.. Hazza. Nekem van barátom. - erre nem tudtam mit mondani, szóval jöhetett a valóság, és bár Hazza tényleg őrülten jól néz ki, és azok a zöld szemek, ahw. De nekem ott van Nick, és szeretem.
- Ismerem? - kérdezte, és mintha csalódást véltem volna felfedezni a szemében, de lehet, hogy csak az ital miatt van.
- Nick Jonas.
- Értem.. De azért beszélgetnünk szabad, ugye? - és megint rám villantotta AZT a mosolyt.
- Nem. Igen. Vagy is, de. Persze. - hebegtem össze-vissza, mint egy 12 éves kislány.
- Zavarban vagy, Nessie. Ez tetszik. - és a száját féloldalas mosolyra húzta.
- Én nem, csak. Ööö. Iszunk valamit ? - nem igaz, hogy még egy 'idegen' is átlát rajtam.
- Aha. - és felnevetett. - Egy pillanat és jövök.
Amíg elment addig próbáltam lehiggadni. Most komolyan egy srác mióta tud így zavarba hozni? És még is mi a francért akarom megcsókolni ? Nessie, nyugi. Szuuuu-szááá.
- Itt is vagyok. - mondta Harry, és az egyik poharat nekem nyújtotta. Ám az üres volt. Kérdőn néztem rá, mire a háta mögül elővett egy üveg pezsgőt. - Gondoltam kimegyünk egy kicsit beszélgetni. - és ártatlanul mosolygott.
- Rendben. - Adtam be a derekam. - De csak egy kicsit !
- Csak egy kicsit. - mondta és rám kacsintott.
Kimentünk a bejárati ajtón és elsétáltunk az elég terebélyes kertben, majd leültünk egy pavilon szerűség alá.
- Tölthetek? - kérdezte.
- Persze.
Töltött mindkettőnknek egy kis pezsgőt, majd rám nézett.
- Mi van? - kérdeztem, és éreztem, hogy megint elpirulok.
Megrázta a fejét, mintha valamit el akarna onnan tüntetni.
- Mire koccintsunk? - kérdezte.
- Öö.. A megismerkedésünkre? - kérdeztem, és felnevettem.
- Hát, végül is.. Oké. - és ő is nevetett.
Koccintottunk majd belekortyoltam a pezsgőbe.
- Mmm. Ez finom.
- Örülök, hogy ízlik. Tudod mi finom még? - kérdezte, és szája ravasz mosolyra görbült.
- Nem, micsoda? - kérdeztem őszinte kíváncsisággal.
- A csókom. - bökte ki egyszerűen.
Elkezdtem nevetni, mire ő zavarodottan nézett rám.
- Mi az? - kérdezte.
De én csak nevettem tovább, türelmesen várta míg befejezem aztán kérdőn rám nézett.
- Semmi. - feleltem, és még mindig kuncogtam. - Csak ez annyira várható volt, én meg bedőltem neki.
- Várható? - kérdezte, és látszólag kissé megsértődött.
- Jajj, ne értsd félre.. - kezdtem, mikor megláttam milyen bánatos fejet vág. - Aranyos volt.
- Köszönöm. - mondta, mint, aki biztos volt benne, hogy ezt a hatást éri el.
Kis csend következett, míg mindketten ittunk a pezsgőből. Harry fogta magát és átült mellém. Kérdőn ránéztem.
- Mi van? Nem ülhetek melléd? - kérdezte ledöbbenve, de a szája sarkában mosoly bújkált. - Csak, mert szólj.. - mondta és felállt.
- Neem, semmi baj. - mondtam és visszahúztam.
Így a feje elég közel került hozzám, mire én elkaptam a fejem és ittam a pezsgőből.
- Nessie.. - kezdte.
- Igen? - és oda fordultam, most még közelebb volt, és egyre csak közeledett. Az orrunk már összeért, és a szánkat is csak milliméterek választották el. Elképzeltem, ahogy a puha ajka az enyémhez és és a nyele kutakodón a számba megy. De nem szabadott. Hirtelen felálltam, mire hátrahőkölt.
- Ne haragudj, de.. - dadogtam. - De mennem kell.
- Várj Nessie ! Legalább a számodat add meg.
De nem álltam meg. Csak mentem tovább, azzal a szándékkal, hogy megkeresem Nicket és szólok neki, hogy menjünk haza.
Bementem a házba, ahol a zene még mindig iszonyatosan hangos volt. Hogy hogy ez nem tűnt fel az elmúlt fél órában?! A nappali és hall részben nem volt. Kevint találtam meg a kanapén és éppen egy lánnyal beszélgetett.
- Kev ! - rám nézett. - Bocs, nem akarlak zavarni, de nem láttad Nicket? - kérdeztem.
- Assziszem' arra ment. - mutatott egy szűk folyosó felé. - Vagy arra. - mutatott ki a kert hátsó részéhez, a medencéhez.
- Oké, kössz. - majd választ sem várva elsiettem, amerre először mutatott.
Végigmentem a szűk folyosón, majd elfordultam jobbra, mert úgy láttam balra a mosdó van. Felmentem a lépcsőn, ahol szintén egy folyosó volt pár ajtóval. Ahogy felértem a lépcsőn balra néztem - sehol senki. De mikor jobbra néztem mocorgást láttam, de nem láttam pontosan csak halvány foltokat, mintha két ember smárolt volna, de nem vagyok benne biztos, mert ittas is voltam és sötét is volt egy kicsit. Nem volt mit tenni, elindultam arra.
- Nick? - kérdeztem.
- Ki az? - kérdezett vissza, ami meglepett, mármitn nem az, hogy visszakérdezett, hanem, hogy nem ismerte meg a hangomat. Hallottam a hangján, hogy többet ivott a kelleténél, és egy csaj volt vele. Ahogy közelebb mentem láttam, hogy nem egy 'szimpla lány', hanem Miley Cyrus, és épp Nick nyakába volt akasztva a keze, és a nyakát csókolgatta. Miley elszakadt Nicktől és rám nézett.
- Ez meg ki a franc? - és a nyelve akadozott beszéd közben.
- Nos Nick? Ki vagyok én? - a könnyeimmel küszködtem.
- A barátnőm.. - felelte elhaló hangon. - Nessie, félre érted.. - kezdte volna, de félbe szakítottam.
- A volt barátnőd. - a könnyeim eleredtek és lefutottam a lépcsőn, ki a szabadba. Vissza a pavilonhoz, annak reményében, hogy Harry még ott van. De nem volt ott. Így csalódva, de oda mentem és leültem. Lehajtottam az asztalra a fejem és csak zokogtam. Pár perc múlva valaki finoman megérintette a vállamat.
- Hagyjál ! - mondtam és csak tovább zokogtam.
- Hé, hé. Nyugi. - mondta Hazza. - Csak én vagyok az. Ennyire ne legyél szomorú, hogy nem voltam itt.
A kis poénjára nem reagáltam, csak sírtam tovább. Harry maga felé fordított és a mellkasához vonta a fejemet, félkarjával átölelte a vállamat, míg dúdolgatott valami lassú számot, amitől 10 perc múlva megnyugodtam, és a könnyeim elapadtak... legalább is egyenlőre úgy tűnt.
- Köszönöm. - mondtam, majd felegyenesedtem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Mi történt? - kérdezte aggódva, miközben a kezébe fogta az arcomat és a hüvelykujjával letörölte a könnyeimet. Erre a kis kedves gesztusra halványan ugyan, de elmosolyodtam.
- Nick.. - kezdtem, de még mindig szaggatottan vettem a levegőt. - megcsalt. - ahogyan kimondtam ezt a szót újra eltört a mécses, és a könnyeim megint hullottak. Ennyit az elapadásról gondoltam magamban.
- A szemét. - és arca grimaszba torzult. Meglepett, hogy ennyire felhúzta magát. - Akarod, hogy beverjek neki egyet?
Döbbenten meredtem rá.
- Mi van?
- Miért vagy ideges? - kérdeztem megilletődve.
- Mert nem fogja fel, hogy milyen kincset veszített .. és ez felidegesít.
- Köszönöm. - majd adtam neki még egy puszit az arcára és elmosolyodtam.
- Mit? - kérdezte.
- Mindent. - felálltam és megtörölgettem a szememet. - Megkeresem a barátnőmet és hazamegyek.
- Akarod, hogy veled menjek? Mármint, hogy csak elkísérlek titeket.. Utána haza mennék természetesen. Ha úgy akarod. - és rám nézett.
- Igen, megköszönném. - ő is feltápászkodott és megfogta a kezemet, majd rám pillantott mintegy beleegyezést kérve, mire én bólintottam.
Míg befele mentünk elgondolkodtam. Itt ez a srác, aki alig ismer, nem tud rólam semmit, és még is kedvel, megvigasztal és úgy érzem tetszem neki. De itt volt Nick. Aki megcsalt engem és ez fáj.. Nagyon fáj. Úgy érzem belül darabokra estem. Dávidtól is ezt kaptam. Miért? Mit csinálok rosszul? Beértünk az ajtón és ez véget vetett az önmarcangolásomnak.
- Hol lehet a barátnőd? - kérdezte Harry.
- Fogalmam sincs. - feleltem és elkeseredettségemben egy könnycsepp futott végig az arcomon.
- Hé ! Ne sírj, édes. - a hangja őszintén szomorúan csengett, és talán egy kis aggodalom vegyült mellé. - Megkeressük oké? - csak bólintani tudtam.
Kimentünk a kertbe, ahol megláttam Gabit, aki épp Joe-ba volt gubancolódva.
- Khm. - köszörülte meg a torkát Hazza, mire a szerelmes pár felnézett.
- Parancsolsz? - kérdezte Joe kelletlenül.
Kiléptem Harry mögül és Gabi egyből felpattant, gondolom szörnyen festhettem.
- Mi történt Ness? Mi a baj? - kérdezte Gabi aggódva.
- Mi tettél vele, te? - kérdezte Joe, Harryre nézve.
- Hé, öreg. Nem én voltam, hanem a kedves kis tesód. - felelte enyhe undorral a hangjába.
- Megölöm ! - mondta Joe. - Mit csinált ?
- Megcsalta. - válaszolt helyettem Harry.
Erre Joenak és Gabinak leesett az álla.
- Hogy, vagy mi vagy.. he? - kérdezte Gabi, és totál ki volt akadva.
- Majd elmesélem, de nem mehetnénk haza? - kérdeztem, egy kicsit kínosan. - Nem akarok itt lenni.
- Gyere. - mondta Hazza és átölelt. Gabi és Joe kézen fogva jöttek utánunk. Kimentünk a ház elé, és hívtunk egy taxit.