3. Fejezet

Már a reptéren vártuk, hogy becsekkolhassunk. Anyutól elbúcsúztam, megpusziltam és átöleltem. Mondtam neki, hogy vigyázzon magára, persze ezt neki kéne mondania nekem, de jó ez így. Gabi is még felhívta az anyukáját és mondta, hogy majd hívja, ha leszállt a gép. Aztán felszálltunk a gépre, ami Londonba repített.
Amúgy apu Manager szóval nem sokat lesz otthon, de ha messzebbre utazik, akkor vagy otthon maradunk vagy megyünk vele… Hát az majd attól függ hova és kihez. Az út elején Gabival beszélgettünk milyen lesz kint, mit fogunk csinálni meg stb. De főleg Ádámról és Dávidról beszéltünk.
- Mit gondolsz Ádám becsajozik a  táborban? – kérdezte tőlem Gabi.
- Nem hiszem, végül is szörf táborba megy. Ott nem sok a csaj van.. vagy igen? – kérdeztem tőle.
- Hát ha a táborban nem is de a tengerparton a sok napbarnított extra vékony libák.. – kezdte és elszomorodott.
- Nem hiszem, Ádám szeret téged. Ha becsajozik, akkor majd én jól elverem! – ezen jót nevettünk.
- És Dávid? Vele mi van? – kérdezte kicsit óvatosan.
- Semmi. Mi lenne? – kérdeztem közömbösen.
- Tudod, hogy értem. – mondta.
Hát persze, hogy tudtam..
- Nem fogok neki megbocsájtani. Túl vagyok rajta, már nem érdekel. – mondtam majd vágtam egy laza mosolyt, és kibámultam az ablakon.
Az út többi részét zenehallgatással, olvasással, és laptopozással töltöttem. Gabi is hasonlókat csinált.
Miközben egy állapotot írtam a légi kísérő szólt mindenkinek, hogy 10 perc múlva leszállunk. Összepakoltunk és már le is szállt a gép.
Mikor leszálltunk már meg is láttam aput és mellette ott állt a Jonas Brothers.
- Úristen. – súgtam oda Gabinak. – Ez a Jonas! 
- Aha. – súgta vissza vigyorogva.


Oda mentünk apuhoz és a Jonashoz. 
- Szia apu. - megöleltem és adtam egy puszit az arcára.
- Szia kicsim. - mondta.
Nem tudtam mit csináljak, köszönjek a Jonasnak? De hogyan? Vagy mit tegyek? Szerintem Gabi is ezen gondolkozott. 
- Na menjünk! - törte meg apu a kínos csendet és egyben szemezésemet Nickkel.
Beültünk a limuzinba, és elindultunk apuhoz. Apu próbált beszélgetni,de a fiúk is és mi is zavarban voltunk. Oda értünk és a csomagot akartam kiszedni, amikor Nick jelent meg mögöttem.
- Segítsek? - kérdezte.
- Öhm.. Persze, Köszönöm. - és tuti, hogy elpirultam.
- Nincs mit. - vigyorodott el, mert gondolom meg látta, hogy elpirultam.
Mentem utána, aztán utolértem. 
- Szóval.. - kezdtem - Meddig lesztek?
- Hát.. Még nem tudjuk.. - mondta.
- Értem. És mi a mai program?
- Valószínűleg bemegyünk a városba és elszórakozunk. - vigyorgott rám.
- Ohh, remek. - vigyorogtam vissza.
Majd bementünk a házba. Elég nagy ház volt kerttel, medencével, szaunával és mindennel, amit eltudsz képzelni. Apu megmutatta a szobánkat és elkezdtünk kipakolni.