Niki vagyok, de mindenki Nessienek hív. 17 éves vagyok, és Bécsben élek, de magyar vagyok, az apukám és az anyukám elváltak én pedig anyával élek, de szoktam menni apuhoz is. Ő Londonban lakik. A legjobb barátnőm Gabriella[Gabi].
Most pedig kezdődjék a történet.
Niki! - kiáltotta anya nappaliból - Ébredj! Negyed nyolc van, elkésel a suliból!
Kipattant az álom a szememből, és felkeltem. Fogat mostam, megmosakodtam, megfésültem a hajam, szóval a szokásos reggeli készülődés. Gyors öltözés, azaz beleugrottam a répanacimba és egy mintás pólóba, tornacsuka fel, majd lerohantam és felvettem a dzsekim meg persze táska, anyu arcára nyomtam egy puszit és elindultam.
8 előtt 5 perccel beértem, leültem a helyemre és Kertessy (Töri tanár) betoppant az osztályba. Lassan telt az idő, így mindenki az alvás szélén járt, és végre megszólalt a csengő. Már csak egy hét volt a suliból és megyek apuhoz. Végre !
Kimentem a folyosóra, és ott állt Ő. Az Én Dávidom. Gyors puszi, ne hogy a tanárok kezdjék a szokásos dumát.. és mentünk az udvarra Gabiék után.
Az udvaron ott volt Gabi a pasijával, Ádámmal beszélgettek.
Odamentünk hozzájuk és mi is bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.
- Hé! Tényleg Ness! Nem jöttök el te és Dávid egy buliba ma este? - kérdezte Gabi lelkesen.
- Hát végül is péntek van. - mondtam mosolyogva, majd a pasimra néztem. - Dávid? Jössz te is?
- Persze, miért is ne? - vigyorgott.
Utolsó óra vége. Hazafele.
- Na akkor én és Ádám majd oda megyünk hozzád 8-ra.
- Oké. Sziasztok. - integettem.
Dávid hazakísért.
- Csajszi jövök ide én is 8ra.
- Oksi.
Adtam neki egy csókot, majd beléptem az ajtón. Köszöntem anyunak és felrohantam a szobába. Mivel még csak 2 óra volt, ezért tv-t néztem, rajzolgattam és gépeztem.
Sminkeltem, begöndörítettem és itt-ott feltűztem a hajam, majd kiegészítőt tettem magamra, ami egy türkiz virágot takar, és megfogtam a fekete masnis kis táskám. Gabi, Ádám és Dávid már csöngetett is. Ádám elvitt minket kocsival, így legalább csak hazafele kell taxiznunk. A buliba lefoglaltunk egy boxot és iszogattunk, Gabi és én csak mértékkel, a fiúk már kicsit többet, főleg Dávid, de nem akartam szóvá tenni.
- Ne haragudjatok, én elmegyek wc-re. 5 perc és itt vagyok.
- Oké. - mondták egyszerre.
Elindultam és láttam Dávid exét, rápillantottam Amandára és utána visszanéztem Dávidra. Láttam, hogy feláll és elindul erre, de nem foglalkoztam vele, gondoltam wc-re megy.
Mikor végeztem, kezet mostam és megnéztem magam a tükörben. Megigazítottam a hajam és a sminkem, ekkor vettem észre, hogy már kicsit homályosan látok. Aztán kimentem és azzal találtam szembe magam, hogy Dave és Amanda smárolnak. Sírva rohantam ki a szórakozóhelyről és futottam egyenesen, nem figyelve merre megyek.
Utána leültem egy padra a parkban, egy ideig csendben sírtam, majd abbahagytam, és felnéztem. Oda jött 3-4 fiú 16-18 év körüliek és nagyon be voltak rúgva.
*
Eközben a buliba:
- Hol van Nessie? - kérdezte Dávid Ádáméktól.
- Nem tudom. - felelte Ádám.
- Én láttam amikor kijött a wc-ről és szaladt. Gondoltam ide jön hozzánk. - mondta.
- Gyere Ádám keressük meg. Te is jössz Gabi? - kérdezte Ádám.
- Persze! -kiáltotta.
*
A Parkban.
- Hé Cicuska jössz velünk egy körre? - és a motorokra bökött az egyik fiú.
- Hagyjatok békén! Tűnjetek el! - kiáltottam még mindig sírva. de most már dühösen és az alkohol hatása miatt egy kicsit kábán.
- Hallod a cicus nem csíp téged! - röhögött egy másik srác.
*
- Menjünk hárman három felé. - mondta Dávid.
- Én megyek a park felé. - mondta Ádám.
- Oké. Én megyek a sétányon. - mondta Gabi.
- Jó. Én megyek a tóhoz.
*A parkban.
- Tűnjetek el innen. - kiáltottam és közben felálltam.
Most már csak a düh volt bennem. Dávid és Amanda iránt és ezek iránt is. Nem tudtam mit csináljak fussak el vagy mit?! Tudtam, hogy, ha bántani akarnak nincs ellenük esélyem.
- Süketek vagytok ?! Menjetek el innen! - ordítottam még egyszer.
Akkor megláttam valakit a fák között és, amint elfordítottam a fejem a banda is arra nézett. Gyorsan eltűntek.
Én vissza rogytam a padra és nem érdekelt ki jön arra.
Hallottam az illető lépteit és azt hogy megáll és leül mellém, átölelt.Akkor egyből azt kiáltottam:
- Dávid hagyjál békén! - hisz azt hittem ő jött utánam.
- Nyugalom, Ádám vagyok.
Hisztérikus rohamot kaptam és csak sírtam Ádám ölében a parkban a sötét padon...
Aztán hallottam Gabi hangját:
- Hála istennek, hogy megvagy! - mondta, miközben mellém ért és leült a padra.
Én még mindig csak zokogtam...
Aztán hallottam hogy Ádám azt mondja Gabinak suttogva, hogy:
- Most hagyjuk még egy kicsit utána ott alszik nálad. Oké? Nem akarom hogy az anyukája így lássa és szerintem ő se akarná.
- Persze. - mondta, és átölelt.
Aztán hallottam Dávidot. Már itt volt közel hozzánk.
- Miért nem szóltatok, hogy megvan tiszta idegbeteg vagyok miatta! Ti meg itt ültök vele. - kiabálta
Kinyitottam a szemem, pont mikor nyitotta a száját, hogy újra kezdje a kiabálást, de helyette én nyitottam ki a számat.
- Talán azért nem hívtak, mert jobb volt így nekem és jobb lenne, ha elmennél! Menj vissza Amandához. Nem érdekel, csak tűnj el innen! - a könnyeim újra patakokban folytak.
- De édesem. - nem tudta végig mondani, mert félbeszakítottam.
- Édesem ?! Mondd ezt Amandának ne nekem. Nem kell a mentegetőzésed! Húzzál el innen.
Pofon akartam csapni, de Ádám megfogta a csuklómat, azért hogy ne tegyem.
- Hé Dave menj el.
- Mért mi lesz, ha nem megyek Ádám?
- Mi lesz? Ne akard megtudni öreg.. Csak menj el. Nem akarok, balhét! Csak menj el.
Én addig visszaültem a padra és Gabinak támaszkodtam.
- Elindulunk hozzánk jó? - suttogta.
Nem szóltam semmit csak bólintottam.
- Gyere Ádám te is. - szólt Gabi hátra.
- Oké megyek.. és te - mutatott Dávidra - ne merj utánunk jönni!
Elindultunk Gabiékhoz.
Gabi szülei már aludtak, hiszen már hajnal körül járt. Fellopakodtunk a szobába, vagyis hát ők lopakodtak miközben engem cipeltek. Gabi adott valami pizsit, nagy nehezen felvettem.
- Kicsim itt maradjak? Hát ha vissza jön az a szemét láda? - kérdezte enyhe undorral az arcán.
- Nem fontos. Ugye Ness? - fordult felém és mind ketten néztek rám nagy boci szemekkel.
- Hát ööhhm... Izé... - dadogtam. - Nem fontos azt hiszem.
- Rendben. Hát ha nem akarjátok... - mondta sóhajtozva, és vágyakozó pillantásokat vetve felénk. Szörnyen édes volt.
- Na jó maradj. - mondtuk egyszerre Gabival és nevettünk mind a hárman.
Gabival az ágyon aludtunk, Ádám pedig egy szivacson feküdt el. Hamar elaludtunk.
Egyszer csak arra keltem, hogy csattogás hallatszik az utcáról.
Felkeltettem Gabit.
- Hé Gabi! Hé ébredj valaki dobálja az ablakot.
- Jól van jól van...- felelte álmosan.
Kinéztünk és láttuk, hogy Dávid az. Ádám is fölkelt.
- Hé! Mi van? Mi a baj? - kérdezte.
- Öhm. öö semmi aludj nyugodtan. - mondtam neki.
- Oké. - nézett kételkedően.
Rámosolyogtam, ettől megnyugodott és visszafeküdt.
Aztán kinyitottuk az ablakot.
- Mit akarsz? Ádám nem megmondta hogy ne gyere utánunk?
- Én csak szeretném meg magyarázni, mert biztos félreértetted.
- Megmagyarázni?! Dávid beteg vagy? Nem vagyok vak. Tűnj el! Aludnék! Sőt mindketten aludnánk. - mondtam neki.
- De én azt akarom hogy újra együtt legyünk.
- Fogd fel soha nem leszünk már együtt!!! - kiabáltam, és reméltem senkit nem ébresztettem fel.
Becsuktam az ablakot és vissza feküdtünk aludni.
DICK! Ez nagyon jó! És a másik pedig, hogy a volt pasim Dávid volt és a mostani Ádám.... csak ámulok... O.O Imádom. Eddig tetszik. :D
VálaszTörlés